Kitörés

Kitörés

A rómaiak hajdanán azt mondták, hogy a tavaszban Mars ereje van benne. Úgy tartották, hogy akkor érkezik meg a tavasz, amikor a hadisten villámai olyan erőt szórnak szét a természetben, ami képes felhasítani a magok kemény, külső burkát, hogy aztán elindulhasson valami újnak a kezdete. Minden évben, újra és újra.

Nem szeretnék a mítoszok között időzni, de azért valamit érdemes észrevenni. Ez pedig a tartalom állandósága és a forma változékonysága. Más szavakkal: a valóban lényeges rész változatlan, ha úgy tetszik, mindig lehet rá számítani. Ami folyton változik, az az alak, a külső burok, a látható forma. A külcsín.

Bennünk, emberekben is jelen van ez a kettősség. Rengeteg értékeset hordozunk magunkban: segítő szándék, megbízhatóság, kitartás. Folytathatnánk az erények sorát. Ám ez gyakorta nem tud megnyilvánulni, mert jellemzően „ráborul” egy küllem, egy felszíni látszat. Például téveszme, régi rossz berögződések, esetleg indulat, harag. Vagy csak szimplán az érdektelenség. A társadalmi elvárások teszik ezt? Esetleg családi vagy egyéni szokások? Ne firtassuk, igazából mindegy is. A fontos, hogy az értékes bennünk van, ami a saját döntésünk „villámainak” következtében felszínre törhet, szárba szökkenhet. Feltéve, ha hajlandóak vagyunk levedleni vagy átformálni a külsőségeket.

Lélekforgácsok rovatunk főszereplője is gyorsan túltette magát azon, hogy szociális intézmény vezetőként méltatlan munkahelyi helyzetbe került új főnökével. Felállt, elköszönt, s lám, munkájának eredményeiért továbbra is hálásak azok a hátrányos helyzetű fiatalok, akiknek gyerekként nem adatott meg a szeretetteljes családi otthon melege.

Egyébként nem feltétlenül kell eldobni a meglévőt. A lépcsőgyártás szakmai fogásait bemutató cikkünk írója például elővette ki tudja, hány éves kézi rajzos jegyzeteit, és tapasztalatait hozzárakva elküldte nekünk továbbközlésre. Azon igyekszik, hogy más is részese legyen a felismeréseinek. Így is lehet új formába önteni a belső tartalmat.

Hogyan tudunk különbséget tenni az értékes tartalom és a múlandó formaságok között? Többek között a változékonyságot kell tetten érni! „Holnap is úgy fogom gondolni, mint ahogy most?” „Ma is hiszek abban, amiért gyerekkoromban rajongtam?” Igaz, ehhez önmagunhoz való őszinteség is kelleni fog, de így tetten érhető az, ami csak a felszínt érinti, hogy aztán átadhassa a helyét a tartalomhoz jobban illő formának.

Tóth Norbert, főszerkesztő

2019.03. lapszám

XMEDITOR

A kommentelés ennél a bejegyzésnél le van tiltva