Híreink

Szakirodalom a javából

Az Autótechnika 2019/4. számára különösen igaz, hogy szakirodalom a javából. Ez alatt azt értem, ami egyébként alapvető szándékunk, hogy megjegyezni tartalomjegyzék szinten a benne foglaltakat és majd, ha kell vissza lehet keresni az aktuális munkához.

„Apróság”, hogy például hosszbordás szíjprofilok változtak, ne lepődjünk meg, ha még ilyet nem láttunk, vagy legyünk körültekintők, mert egy nem egészen mai motoron most változtattak dugattyút, gyűrűt, hajtórudat.

Sokan kezdik az „Editorial” elolvasásával. Most (kivételesen) nem kerül pellengérre senki és semmi, inkább tömény információ az oktatásról, ami ma az egyik nagy nemzeti kísérlet: taglalom, hogy most éppen milyen szakképzési tervei vannak a kormányzatnak. A remény hal meg utoljára…

Van, aki hátulról kezdi a lap olvasását. A „lapszél” az „autószerviz 4.0” ipari forradalomnak (van ilyen is!) egy „szinte ki gondolta volna” műszaki megoldásáról is szót ejtek.

De nézzük a derékhadat!

 

A már többmillió példányos, méltán műszaki sikernek mondható Ford EcoBoost 3 hengeres 1-lireres motor új generációja kerül apró alkatrészeire bontva terítékre. Pestiesen szólva: nem semmi.

 

Valóban ez spájzolandó technológia a DSG-típusú Renault DC4 váltó LuK duplakuplungjának cseretechnológiája. Figyelem! A szállításbiztosítás visszaállítása külön lecke!

Automatikus nyomatékváltók folyadékcseréje – ügyeskedni lehet több, kevesebb sikerrel – alapos munkához célberendezés szükséges. Szólunk erről is.

A közlekedésbiztonság és a műszaki vizsga problémahalmazából egy igencsak fontos „mostoha” területet kell kiemelnem. A haszongépjárművek visszapillantó tükreinek témáját. Mit vizsgálnak a vizsgabiztosok és sajnos mit nem – ez itt a kérdés. És erre életek is rámehetnek.

Az AOTV tanulmányi verseny döntője – nézzük meg miként zajlott le, milyen feladatok voltak, kik a győztesek. Jó érzés a fiatalok sikerének örülni!

Járműkülönlegességek, ezek forgalombahelyezésének problémái és egy kis veteránvilág – érdekes olvasmányok.

Remélem hasznos szakmai anyagokkal és archiválandó műszaki irodalommal tudtunk áprilisban is szolgálni.

Dr. Nagyszokolyai Iván, főszerkesztő

2019.04. lapszám

Tovább olvasok

Merjünk másként gondolkodni!

A múlt hónapban egy érdekes játéknak voltam a tagja. Négy csoportba rendeződve mindegyik csapat egy maroknyi száraz spagettitésztát, 1 méter madzagot, ugyanennyi kétoldalú ragasztót és egy szem pillecukrot kapott. A feladat: egy önállóan álló építményt kell ezen alapanyagokból megépíteni, úgy, hogy a tetején kell elhelyezkednie a cukornak. Az építményt nem lehet hozzárögzíteni sehová, a hozzávalókat lehet toldani, darabolni, kivéve a cukrot. 30 perc áll rendelkezésre. Ha legalább két ilyen építmény elkészül időre, akkor az a csapat győz, amelyiké magasabb.

A négyből kettő „tésztatorony” készült el, ami képes volt megállni a saját lábán – 53, illetve 65 cm-es magasságokkal. Mint utólag kiderült, ez a kis játék bejárta már a fél világot, ráadásul tanulmányok tucatjai értekeznek az egyéni és csapatmunkáról, az építmények alakzatairól és a magasságokról. Íme, pár tanulságos eredmény. A legrosszabb csapateredményt az üzleti iskolák tagjai érték el, a nagy átlagnak számító 50 cm-es toronymagasságnak a felét produkálták. Az átlag felett pár centivel a vezérigazgatók létesítményei helyezkednek el, az átlagot messze felülmúlva pedig az építészek alkotásai végeztek. Van itt azonban még valami! Minden esetben az óvodások(!) szerepeltek a legjobbak között: nemcsak magasságban (átlagosan 66 cm), hanem náluk voltak láthatók a legérdekesebb alakzatok is. Miért? Van két érdekes megállapítás a tanulmányokban. A tizenéves diákok teljesítményét szinte lenullázta az, ha nagy értékű nyereményt helyeztek kilátásba, viszont szinte megduplázta, ha néhány hét múlva megismételhették a feladatot. A másik, hogy a felnőttcsapatoknál jellemzően csak az utolsó pillanatokban került fel a cukor a torony tetejére, ami aztán vagy állva maradt vagy összedőlt. A kisgyerekek azonban prototípusokat gyártottak, amiket folyamatosan finomítottak, úgy, hogy a pillecukrot mindig az építmény tetejére tették tesztelésként. Náluk nem volt egyetlen megoldás.

Tisztán látszik, hogy a jóval átlag feletti eredmények eléréséhez egészen más gondolkodásra van szükség, mint amit az iskolákban igyekeznek a fejünkbe tömni. Az eredményes alkotókészséget a kíváncsiság és a megismerési vágy adja, nem pedig a tanítói szigorral agyonismételt egymegoldásos séma. Akkor alkotunk kiemelkedőt, ha személyiségünket szabadon, játékosan tudjuk megmutatni; az elvárások (esetleg büntetések) korlátai között keserű szájízű eredmények születnek. Azt a bizonyos célt pedig (akárcsak egy pillecukrot) tartsuk mindig szem előtt!

Tóth Norbert, főszerkesztő

2019.04. lapszám

Tovább olvasok

Itt (is) készült az egyetemi könyv

A Széchenyi István Egyetem jogelőd intézményének fél évszázados alapítását, eredményes munkaerőpiaci, társadalmi működését két egyetemtörténeti könyv mutatja be. Az „Akadémia – Főiskola – Egyetem” címmel dr. Honvári János professor emeritus, gazdaságtörténész foglalta össze a győri felsőoktatás színes történetét, az intézmény alapításának és működésének körülményeit, az egyetemi tervek megvalósításáért végzett tettek elemzését.

Az X-Meditor Kft. közreműködésével készített második kötet „Egyetemi éveink” címmel az utóbbi két évtized tekintélyes személyiségeiről, eseményeiről, a szellemi és infrastrukturális gyarapodás folyamatáról – elsősorban a Széchenyi Alumni Magazinban megjelent írások újra szerkesztett közreadásával – ad új ismereteket, mutat be új összefüggéseket. A könyv szerkesztője Winkler Csaba az egyetemi kommunikációs és alumni osztály vezetője, aki a magazin mellett használta archívumámak gazdag adattárát, de a helyi sajtó készséges együttműködésére is számíthatott. A könyv készítésekor a Széchenyi Alumni Magazin főszerkesztője, Baudentisztl Ferenc – az X-Meditor és az egyetem újabb együttműködésében – a győri és a mosonmagyaróvári egyetemi értékgyarapítás folyamatának megjelenítését a szócikkek és a fotók összhangjának alakításával tette teljesebbé. A győri egyetemet a tudományos életben, a felsőoktatás világában fémjelző tekintélyes személyiségek portréi mellett a könyv a hallgatói tehetséggondozás színtereiről, a Doktori Iskolákról, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon elért elismerésekről, a nemzetköziesítés eseményeiről is részletes ismereteket ad.

Tovább olvasok